2019. április 18., csütörtök

Védjük az erdőt

 Az erdő dala

            Péter 11 éves volt. Egy faluban lakott, közel az erdőhöz. Délutánonként kiment az erdőbe barátjával, Lackóval és a kutyájával, Csibésszel. Ilyenkor sok finomságot vittek magukkal: chipszet, csokit, dobozos kolát, űdítőt. Miután megették-megitták, eldobigálták a zacskókat  és a műanyag palackokat. Az üdítős üvegeket öszetördelték. Az erdő tele volt szeméttel. A fák sírtak, mert a sok szemét miatt a talaj piszkos volt, ezért szennyezett vizet ittak. Lassan-lassan a fák levelei elfonnyadtak és  lehulltak, pedig még nem volt ősz. A csemeték teljesen kiszáradtak.
Egyik szombaton krumplipaprikást készítettek bográcsban. Amíg falatoztak,  Csibész szaladgált. Hirtelen fájdalmas szűkölést hallottak. A hang irányába rohantak és meglátták a kutyát amint a mancsát nyalogatta. Észrevették, hogy a mancsában egy üvegszilánk van. Egy kicsitt vérzett is. Gyorsan kivették a szilánkot. A kutyus tovább nyalogatta a lábát. Péter rájött, hogy ő okozta kedvencének ezt a fájdalmat. Eldöntötték, hogy összeszedik az üvegeket, méghozzá azonnal. Megfeledkeztek a bogrács alatt égő tűzről. Hozzá is láttak a munkához. Olyan sok üvegdarabka volt, hogy nem győzték  szedni. Nagyon megbánták, hogy öszetörték azt a sok üveget. Ahogy szedegették az éles darabkákat, egyre távolodtak a táboruktól. Hirtelen füst szagja törte meg a friss levegőt. Eszükbe juttot, hogy égve hagyták a bogrács alatt a tüzet. A füst irányába szaladtak. A megrémült kutya szűkölve feléjük sántikált. Amikor odaértek észrevették, hogy már jó néhány fába belekapott a tűz. Megrémültek. Lackó elfutott segítségért, Péter pedig ottmaradt a kutyájával és megpróbálta eloltani a tüzet. A tűz egyre inkább terjedt. Lackó gyorsan haza rohant és elmondta apukájának, hogy mi történt. Apukája azonnal felhívta a tűzoltóságot. A tűzoltók gyorsan felvették őket és együtt indultak tüzet oltani. Amikor odaértek, már magasabbnál-magasabbra csaptak a lángok. Péter már segítségért kiabált, mert amiközben megpróbálta eloltani a tüzet, megcsapdosták a lángok. A tűzoltók elkezdték oltani a tüzet. A tömlőkből vízsugarak repültek a fákra. Hamarosan kialudt a tűz.
Megérkezett a   mentőautó és Pétert  gyorsan kórházba szállították. Lackóhoz léptek a rendőrök és megkérdezték hogy ki tette a tüzet.
- Péter és én. – mondta szomorúan.
- Ne csináljatok ilyent többé! Rosszabul is járhattatok volna!
- Jó. Nem teszünk ilyent többé.- mondta Lackó. 
Ezután elmentek a rendőrök Lackóval együtt Péterhez a kórházba. Már be voltak kötözve a kezén és a lábán a sebei és egy kórteremben feküdt egy kórházi ágyon.
- A doktor bácsi szerint bent kell maradjak még egy hétig.- monta Péter csüggedten.
-Sajnáljuk, hogy ez történt, de máskor ne hagyjátok égve a bogrács alatt a tüzet, sőt ne is tegyetek az erdő közelében tüzet!- szólt a magasabbik rendőr.
- Tüzet az erdőtől távol és csak a kijelölt helyen szabad gyújtani. Az ilyen kijelölt helyeken el van takarítva a száraz fű és a száraz levelek  és körbe van rakva kövekkel. – tette hozzá az alacsonyabb rendőr.
-Büntetésül újra kell ültessétek a fákat.- szólalt meg újból a magasabb rendőr.
Lackó keményen dolgozott a pénzért, amíg Péter a kórházban volt.  Amire Lackó elég pénzt gyűjtött a csemeték megvásárlásához, addig Péter meggyógyult. Ketten mentek a csemetekertbe és megvették a csemetéket.
Másnap kora reggel gyorsan kibújtak az ágyból, felöltöztek és kimentek az erdőbe, hogy elültessék a frissen vett csemetéket. Miután végeztek a munkával, nagyon megéheztek és nekiláttak a falatozásnak. Amikor megették és megitták a finomságokat, nem dobigálták el a csomagolópapírokat, műanyag palackokat, dobozokat, nem tördelték össze az üdítős üvegeket, hanem összegyűjtötték egy zsákba. Ebbe a zsákba összeszedték a már eldobigált szemetet is és egy szemetes kukába dobták. Az erdő újból felfrissült. A fák itták a friss tápanyagot a talajból és már nem sírtak, hanem újból daloltak.             


írta Zólya Izsák

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése