Védjük az erdőt
Péter 11 éves volt. Egy faluban lakott, közel az erdőhöz. Délutánonként kiment
az erdőbe barátjával, Lackóval és a kutyájával, Csibésszel. Ilyenkor sok
finomságot vittek magukkal: chipszet, csokit, dobozos kolát, űdítőt. Miután
megették-megitták, eldobigálták a zacskókat és a műanyag palackokat. Az
üdítős üvegeket öszetördelték. Az erdő tele volt szeméttel. A fák sírtak, mert
a sok szemét miatt a talaj piszkos volt, ezért szennyezett vizet ittak.
Lassan-lassan a fák levelei elfonnyadtak és lehulltak, pedig még nem volt
ősz. A csemeték teljesen kiszáradtak.
Egyik
szombaton krumplipaprikást készítettek bográcsban. Amíg falatoztak,
Csibész szaladgált. Hirtelen fájdalmas szűkölést hallottak. A hang irányába
rohantak és meglátták a kutyát amint a mancsát nyalogatta. Észrevették, hogy a
mancsában egy üvegszilánk van. Egy kicsitt vérzett is. Gyorsan kivették a
szilánkot. A kutyus tovább nyalogatta a lábát. Péter rájött, hogy ő okozta
kedvencének ezt a fájdalmat. Eldöntötték, hogy összeszedik az üvegeket,
méghozzá azonnal. Megfeledkeztek a bogrács alatt égő tűzről. Hozzá is láttak a
munkához. Olyan sok üvegdarabka volt, hogy nem győzték szedni. Nagyon
megbánták, hogy öszetörték azt a sok üveget. Ahogy szedegették az éles darabkákat,
egyre távolodtak a táboruktól. Hirtelen füst szagja törte meg a friss levegőt.
Eszükbe juttot, hogy égve hagyták a bogrács alatt a tüzet. A füst irányába
szaladtak. A megrémült kutya szűkölve feléjük sántikált. Amikor odaértek
észrevették, hogy már jó néhány fába belekapott a tűz. Megrémültek. Lackó
elfutott segítségért, Péter pedig ottmaradt a kutyájával és megpróbálta
eloltani a tüzet. A tűz egyre inkább terjedt. Lackó gyorsan haza rohant és
elmondta apukájának, hogy mi történt. Apukája azonnal felhívta a tűzoltóságot.
A tűzoltók gyorsan felvették őket és együtt indultak tüzet oltani. Amikor
odaértek, már magasabbnál-magasabbra csaptak a lángok. Péter már segítségért
kiabált, mert amiközben megpróbálta eloltani a tüzet, megcsapdosták a lángok. A
tűzoltók elkezdték oltani a tüzet. A tömlőkből vízsugarak repültek a fákra.
Hamarosan kialudt a tűz.
Megérkezett a
mentőautó és Pétert gyorsan kórházba szállították. Lackóhoz
léptek a rendőrök és megkérdezték hogy ki tette a tüzet.
- Péter és én. – mondta szomorúan.
- Ne csináljatok ilyent
többé! Rosszabul is járhattatok volna!
- Jó. Nem teszünk ilyent
többé.- mondta Lackó.
Ezután elmentek a rendőrök
Lackóval együtt Péterhez a kórházba. Már be voltak kötözve a kezén és a lábán a
sebei és egy kórteremben feküdt egy kórházi ágyon.
- A doktor bácsi szerint
bent kell maradjak még egy hétig.- monta Péter csüggedten.
-Sajnáljuk, hogy ez
történt, de máskor ne hagyjátok égve a bogrács alatt a tüzet, sőt ne is
tegyetek az erdő közelében tüzet!- szólt a magasabbik rendőr.
- Tüzet az erdőtől távol és
csak a kijelölt helyen szabad gyújtani. Az ilyen kijelölt helyeken el van
takarítva a száraz fű és a száraz levelek és körbe van rakva kövekkel. –
tette hozzá az alacsonyabb rendőr.
-Büntetésül újra kell
ültessétek a fákat.- szólalt meg újból a magasabb rendőr.
Lackó
keményen dolgozott a pénzért, amíg Péter a kórházban volt. Amire Lackó
elég pénzt gyűjtött a csemeték megvásárlásához, addig Péter meggyógyult. Ketten
mentek a csemetekertbe és megvették a csemetéket.
Másnap kora reggel gyorsan
kibújtak az ágyból, felöltöztek és kimentek az erdőbe, hogy elültessék a
frissen vett csemetéket. Miután végeztek a munkával, nagyon megéheztek és
nekiláttak a falatozásnak. Amikor megették és megitták a finomságokat, nem
dobigálták el a csomagolópapírokat, műanyag palackokat, dobozokat, nem
tördelték össze az üdítős üvegeket, hanem összegyűjtötték egy zsákba. Ebbe a
zsákba összeszedték a már eldobigált szemetet is és egy szemetes kukába dobták.
Az erdő újból felfrissült. A fák itták a friss tápanyagot a talajból és már nem
sírtak, hanem különböző hangon muzsikáltak, ahogy fújta a kellemes lágy szellő
a leveleiket.
Zólya Izsák