2019. június 28., péntek



Védjük az erdőt


            Péter 11 éves volt. Egy faluban lakott, közel az erdőhöz. Délutánonként kiment az erdőbe barátjával, Lackóval és a kutyájával, Csibésszel. Ilyenkor sok finomságot vittek magukkal: chipszet, csokit, dobozos kolát, űdítőt. Miután megették-megitták, eldobigálták a zacskókat  és a műanyag palackokat. Az üdítős üvegeket öszetördelték. Az erdő tele volt szeméttel. A fák sírtak, mert a sok szemét miatt a talaj piszkos volt, ezért szennyezett vizet ittak. Lassan-lassan a fák levelei elfonnyadtak és  lehulltak, pedig még nem volt ősz. A csemeték teljesen kiszáradtak.
Egyik szombaton krumplipaprikást készítettek bográcsban. Amíg falatoztak,  Csibész szaladgált. Hirtelen fájdalmas szűkölést hallottak. A hang irányába rohantak és meglátták a kutyát amint a mancsát nyalogatta. Észrevették, hogy a mancsában egy üvegszilánk van. Egy kicsitt vérzett is. Gyorsan kivették a szilánkot. A kutyus tovább nyalogatta a lábát. Péter rájött, hogy ő okozta kedvencének ezt a fájdalmat. Eldöntötték, hogy összeszedik az üvegeket, méghozzá azonnal. Megfeledkeztek a bogrács alatt égő tűzről. Hozzá is láttak a munkához. Olyan sok üvegdarabka volt, hogy nem győzték  szedni. Nagyon megbánták, hogy öszetörték azt a sok üveget. Ahogy szedegették az éles darabkákat, egyre távolodtak a táboruktól. Hirtelen füst szagja törte meg a friss levegőt. Eszükbe juttot, hogy égve hagyták a bogrács alatt a tüzet. A füst irányába szaladtak. A megrémült kutya szűkölve feléjük sántikált. Amikor odaértek észrevették, hogy már jó néhány fába belekapott a tűz. Megrémültek. Lackó elfutott segítségért, Péter pedig ottmaradt a kutyájával és megpróbálta eloltani a tüzet. A tűz egyre inkább terjedt. Lackó gyorsan haza rohant és elmondta apukájának, hogy mi történt. Apukája azonnal felhívta a tűzoltóságot. A tűzoltók gyorsan felvették őket és együtt indultak tüzet oltani. Amikor odaértek, már magasabbnál-magasabbra csaptak a lángok. Péter már segítségért kiabált, mert amiközben megpróbálta eloltani a tüzet, megcsapdosták a lángok. A tűzoltók elkezdték oltani a tüzet. A tömlőkből vízsugarak repültek a fákra. Hamarosan kialudt a tűz.
Megérkezett a   mentőautó és Pétert  gyorsan kórházba szállították. Lackóhoz léptek a rendőrök és megkérdezték hogy ki tette a tüzet.
- Péter és én. – mondta szomorúan.
- Ne csináljatok ilyent többé! Rosszabul is járhattatok volna!
- Jó. Nem teszünk ilyent többé.- mondta Lackó. 
Ezután elmentek a rendőrök Lackóval együtt Péterhez a kórházba. Már be voltak kötözve a kezén és a lábán a sebei és egy kórteremben feküdt egy kórházi ágyon.
- A doktor bácsi szerint bent kell maradjak még egy hétig.- monta Péter csüggedten.
-Sajnáljuk, hogy ez történt, de máskor ne hagyjátok égve a bogrács alatt a tüzet, sőt ne is tegyetek az erdő közelében tüzet!- szólt a magasabbik rendőr.
- Tüzet az erdőtől távol és csak a kijelölt helyen szabad gyújtani. Az ilyen kijelölt helyeken el van takarítva a száraz fű és a száraz levelek  és körbe van rakva kövekkel. – tette hozzá az alacsonyabb rendőr.
-Büntetésül újra kell ültessétek a fákat.- szólalt meg újból a magasabb rendőr.
Lackó keményen dolgozott a pénzért, amíg Péter a kórházban volt.  Amire Lackó elég pénzt gyűjtött a csemeték megvásárlásához, addig Péter meggyógyult. Ketten mentek a csemetekertbe és megvették a csemetéket.
Másnap kora reggel gyorsan kibújtak az ágyból, felöltöztek és kimentek az erdőbe, hogy elültessék a frissen vett csemetéket. Miután végeztek a munkával, nagyon megéheztek és nekiláttak a falatozásnak. Amikor megették és megitták a finomságokat, nem dobigálták el a csomagolópapírokat, műanyag palackokat, dobozokat, nem tördelték össze az üdítős üvegeket, hanem összegyűjtötték egy zsákba. Ebbe a zsákba összeszedték a már eldobigált szemetet is és egy szemetes kukába dobták. Az erdő újból felfrissült. A fák itták a friss tápanyagot a talajból és már nem sírtak, hanem különböző hangon muzsikáltak, ahogy fújta a kellemes lágy szellő a leveleiket. 

Zólya Izsák           


2019. május 13., hétfő

2019. április 20., szombat

2019. április 18., csütörtök

Védjük az erdőt

 Az erdő dala

            Péter 11 éves volt. Egy faluban lakott, közel az erdőhöz. Délutánonként kiment az erdőbe barátjával, Lackóval és a kutyájával, Csibésszel. Ilyenkor sok finomságot vittek magukkal: chipszet, csokit, dobozos kolát, űdítőt. Miután megették-megitták, eldobigálták a zacskókat  és a műanyag palackokat. Az üdítős üvegeket öszetördelték. Az erdő tele volt szeméttel. A fák sírtak, mert a sok szemét miatt a talaj piszkos volt, ezért szennyezett vizet ittak. Lassan-lassan a fák levelei elfonnyadtak és  lehulltak, pedig még nem volt ősz. A csemeték teljesen kiszáradtak.
Egyik szombaton krumplipaprikást készítettek bográcsban. Amíg falatoztak,  Csibész szaladgált. Hirtelen fájdalmas szűkölést hallottak. A hang irányába rohantak és meglátták a kutyát amint a mancsát nyalogatta. Észrevették, hogy a mancsában egy üvegszilánk van. Egy kicsitt vérzett is. Gyorsan kivették a szilánkot. A kutyus tovább nyalogatta a lábát. Péter rájött, hogy ő okozta kedvencének ezt a fájdalmat. Eldöntötték, hogy összeszedik az üvegeket, méghozzá azonnal. Megfeledkeztek a bogrács alatt égő tűzről. Hozzá is láttak a munkához. Olyan sok üvegdarabka volt, hogy nem győzték  szedni. Nagyon megbánták, hogy öszetörték azt a sok üveget. Ahogy szedegették az éles darabkákat, egyre távolodtak a táboruktól. Hirtelen füst szagja törte meg a friss levegőt. Eszükbe juttot, hogy égve hagyták a bogrács alatt a tüzet. A füst irányába szaladtak. A megrémült kutya szűkölve feléjük sántikált. Amikor odaértek észrevették, hogy már jó néhány fába belekapott a tűz. Megrémültek. Lackó elfutott segítségért, Péter pedig ottmaradt a kutyájával és megpróbálta eloltani a tüzet. A tűz egyre inkább terjedt. Lackó gyorsan haza rohant és elmondta apukájának, hogy mi történt. Apukája azonnal felhívta a tűzoltóságot. A tűzoltók gyorsan felvették őket és együtt indultak tüzet oltani. Amikor odaértek, már magasabbnál-magasabbra csaptak a lángok. Péter már segítségért kiabált, mert amiközben megpróbálta eloltani a tüzet, megcsapdosták a lángok. A tűzoltók elkezdték oltani a tüzet. A tömlőkből vízsugarak repültek a fákra. Hamarosan kialudt a tűz.
Megérkezett a   mentőautó és Pétert  gyorsan kórházba szállították. Lackóhoz léptek a rendőrök és megkérdezték hogy ki tette a tüzet.
- Péter és én. – mondta szomorúan.
- Ne csináljatok ilyent többé! Rosszabul is járhattatok volna!
- Jó. Nem teszünk ilyent többé.- mondta Lackó. 
Ezután elmentek a rendőrök Lackóval együtt Péterhez a kórházba. Már be voltak kötözve a kezén és a lábán a sebei és egy kórteremben feküdt egy kórházi ágyon.
- A doktor bácsi szerint bent kell maradjak még egy hétig.- monta Péter csüggedten.
-Sajnáljuk, hogy ez történt, de máskor ne hagyjátok égve a bogrács alatt a tüzet, sőt ne is tegyetek az erdő közelében tüzet!- szólt a magasabbik rendőr.
- Tüzet az erdőtől távol és csak a kijelölt helyen szabad gyújtani. Az ilyen kijelölt helyeken el van takarítva a száraz fű és a száraz levelek  és körbe van rakva kövekkel. – tette hozzá az alacsonyabb rendőr.
-Büntetésül újra kell ültessétek a fákat.- szólalt meg újból a magasabb rendőr.
Lackó keményen dolgozott a pénzért, amíg Péter a kórházban volt.  Amire Lackó elég pénzt gyűjtött a csemeték megvásárlásához, addig Péter meggyógyult. Ketten mentek a csemetekertbe és megvették a csemetéket.
Másnap kora reggel gyorsan kibújtak az ágyból, felöltöztek és kimentek az erdőbe, hogy elültessék a frissen vett csemetéket. Miután végeztek a munkával, nagyon megéheztek és nekiláttak a falatozásnak. Amikor megették és megitták a finomságokat, nem dobigálták el a csomagolópapírokat, műanyag palackokat, dobozokat, nem tördelték össze az üdítős üvegeket, hanem összegyűjtötték egy zsákba. Ebbe a zsákba összeszedték a már eldobigált szemetet is és egy szemetes kukába dobták. Az erdő újból felfrissült. A fák itták a friss tápanyagot a talajból és már nem sírtak, hanem újból daloltak.             


írta Zólya Izsák

I. ERZSÉBET ANGOL KIRÁLYNŐ HAJÓJA, AZ ARK ROYAL