Az erdő dala
Péter
11 éves volt. Egy faluban lakott, közel az erdőhöz. Délutánonként kiment az
erdőbe barátjával, Lackóval és a kutyájával, Csibésszel. Ilyenkor sok
finomságot vittek magukkal: chipszet, csokit, dobozos kolát, űdítőt. Miután
megették-megitták, eldobigálták a zacskókat
és a műanyag palackokat. Az üdítős üvegeket öszetördelték. Az erdő tele volt
szeméttel. A fák sírtak, mert a sok szemét miatt a talaj piszkos volt, ezért szennyezett
vizet ittak. Lassan-lassan a fák levelei elfonnyadtak és lehulltak, pedig még nem volt ősz. A csemeték
teljesen kiszáradtak.
Egyik szombaton krumplipaprikást készítettek bográcsban. Amíg
falatoztak, Csibész szaladgált. Hirtelen
fájdalmas szűkölést hallottak. A hang irányába rohantak és meglátták a kutyát
amint a mancsát nyalogatta. Észrevették, hogy a mancsában egy üvegszilánk van. Egy
kicsitt vérzett is. Gyorsan kivették a szilánkot. A kutyus tovább nyalogatta a lábát.
Péter rájött, hogy ő okozta kedvencének ezt a fájdalmat. Eldöntötték, hogy
összeszedik az üvegeket, méghozzá azonnal. Megfeledkeztek a bogrács alatt égő
tűzről. Hozzá is láttak a munkához. Olyan sok üvegdarabka volt, hogy nem
győzték szedni. Nagyon megbánták, hogy
öszetörték azt a sok üveget. Ahogy szedegették az éles darabkákat, egyre távolodtak
a táboruktól. Hirtelen füst szagja törte meg a friss levegőt. Eszükbe juttot,
hogy égve hagyták a bogrács alatt a tüzet. A füst irányába szaladtak. A
megrémült kutya szűkölve feléjük sántikált. Amikor odaértek észrevették, hogy
már jó néhány fába belekapott a tűz. Megrémültek. Lackó elfutott segítségért, Péter
pedig ottmaradt a kutyájával és megpróbálta eloltani a tüzet. A tűz egyre
inkább terjedt. Lackó gyorsan haza rohant és elmondta apukájának, hogy mi történt.
Apukája azonnal felhívta a tűzoltóságot. A tűzoltók gyorsan felvették őket és
együtt indultak tüzet oltani. Amikor odaértek, már magasabbnál-magasabbra csaptak
a lángok. Péter már segítségért kiabált, mert amiközben megpróbálta eloltani a
tüzet, megcsapdosták a lángok. A tűzoltók elkezdték oltani a tüzet. A tömlőkből
vízsugarak repültek a fákra. Hamarosan kialudt a tűz.
Megérkezett a mentőautó
és Pétert gyorsan kórházba szállították.
Lackóhoz léptek a rendőrök és megkérdezték hogy ki tette a tüzet.
- Péter és én. –
mondta szomorúan.
- Ne csináljatok
ilyent többé! Rosszabul is járhattatok volna!
- Jó. Nem teszünk
ilyent többé.- mondta Lackó.
Ezután elmentek a
rendőrök Lackóval együtt Péterhez a kórházba. Már be voltak kötözve a kezén és
a lábán a sebei és egy kórteremben feküdt egy kórházi ágyon.
- A doktor bácsi
szerint bent kell maradjak még egy hétig.- monta Péter csüggedten.
-Sajnáljuk, hogy
ez történt, de máskor ne hagyjátok égve a bogrács alatt a tüzet, sőt ne is
tegyetek az erdő közelében tüzet!- szólt a magasabbik rendőr.
- Tüzet az
erdőtől távol és csak a kijelölt helyen szabad gyújtani. Az ilyen kijelölt
helyeken el van takarítva a száraz fű és a száraz levelek és körbe van rakva kövekkel. – tette hozzá az
alacsonyabb rendőr.
-Büntetésül újra kell
ültessétek a fákat.- szólalt meg újból a magasabb rendőr.
Lackó keményen dolgozott a pénzért, amíg Péter a kórházban volt. Amire Lackó elég pénzt gyűjtött a csemeték
megvásárlásához, addig Péter meggyógyult. Ketten mentek a csemetekertbe és
megvették a csemetéket.
Másnap kora reggel gyorsan kibújtak az ágyból, felöltöztek és kimentek
az erdőbe, hogy elültessék a frissen vett csemetéket. Miután végeztek a
munkával, nagyon megéheztek és nekiláttak a falatozásnak. Amikor megették és
megitták a finomságokat, nem dobigálták el a csomagolópapírokat, műanyag
palackokat, dobozokat, nem tördelték össze az üdítős üvegeket, hanem
összegyűjtötték egy zsákba. Ebbe a zsákba összeszedték a már eldobigált
szemetet is és egy szemetes kukába dobták. Az erdő újból felfrissült. A fák
itták a friss tápanyagot a talajból és már nem sírtak, hanem újból daloltak.
írta Zólya Izsák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése