2020. december 25., péntek
2020. május 21., csütörtök
2020. március 30., hétfő
2020. február 7., péntek
2019. október 30., szerda
2019. szeptember 23., hétfő
2019. június 28., péntek
Védjük az erdőt
Péter 11 éves volt. Egy faluban lakott, közel az erdőhöz. Délutánonként kiment
az erdőbe barátjával, Lackóval és a kutyájával, Csibésszel. Ilyenkor sok
finomságot vittek magukkal: chipszet, csokit, dobozos kolát, űdítőt. Miután
megették-megitták, eldobigálták a zacskókat és a műanyag palackokat. Az
üdítős üvegeket öszetördelték. Az erdő tele volt szeméttel. A fák sírtak, mert
a sok szemét miatt a talaj piszkos volt, ezért szennyezett vizet ittak.
Lassan-lassan a fák levelei elfonnyadtak és lehulltak, pedig még nem volt
ősz. A csemeték teljesen kiszáradtak.
Egyik
szombaton krumplipaprikást készítettek bográcsban. Amíg falatoztak,
Csibész szaladgált. Hirtelen fájdalmas szűkölést hallottak. A hang irányába
rohantak és meglátták a kutyát amint a mancsát nyalogatta. Észrevették, hogy a
mancsában egy üvegszilánk van. Egy kicsitt vérzett is. Gyorsan kivették a
szilánkot. A kutyus tovább nyalogatta a lábát. Péter rájött, hogy ő okozta
kedvencének ezt a fájdalmat. Eldöntötték, hogy összeszedik az üvegeket,
méghozzá azonnal. Megfeledkeztek a bogrács alatt égő tűzről. Hozzá is láttak a
munkához. Olyan sok üvegdarabka volt, hogy nem győzték szedni. Nagyon
megbánták, hogy öszetörték azt a sok üveget. Ahogy szedegették az éles darabkákat,
egyre távolodtak a táboruktól. Hirtelen füst szagja törte meg a friss levegőt.
Eszükbe juttot, hogy égve hagyták a bogrács alatt a tüzet. A füst irányába
szaladtak. A megrémült kutya szűkölve feléjük sántikált. Amikor odaértek
észrevették, hogy már jó néhány fába belekapott a tűz. Megrémültek. Lackó
elfutott segítségért, Péter pedig ottmaradt a kutyájával és megpróbálta
eloltani a tüzet. A tűz egyre inkább terjedt. Lackó gyorsan haza rohant és
elmondta apukájának, hogy mi történt. Apukája azonnal felhívta a tűzoltóságot.
A tűzoltók gyorsan felvették őket és együtt indultak tüzet oltani. Amikor
odaértek, már magasabbnál-magasabbra csaptak a lángok. Péter már segítségért
kiabált, mert amiközben megpróbálta eloltani a tüzet, megcsapdosták a lángok. A
tűzoltók elkezdték oltani a tüzet. A tömlőkből vízsugarak repültek a fákra.
Hamarosan kialudt a tűz.
Megérkezett a
mentőautó és Pétert gyorsan kórházba szállították. Lackóhoz
léptek a rendőrök és megkérdezték hogy ki tette a tüzet.
- Péter és én. – mondta szomorúan.
- Ne csináljatok ilyent
többé! Rosszabul is járhattatok volna!
- Jó. Nem teszünk ilyent
többé.- mondta Lackó.
Ezután elmentek a rendőrök
Lackóval együtt Péterhez a kórházba. Már be voltak kötözve a kezén és a lábán a
sebei és egy kórteremben feküdt egy kórházi ágyon.
- A doktor bácsi szerint
bent kell maradjak még egy hétig.- monta Péter csüggedten.
-Sajnáljuk, hogy ez
történt, de máskor ne hagyjátok égve a bogrács alatt a tüzet, sőt ne is
tegyetek az erdő közelében tüzet!- szólt a magasabbik rendőr.
- Tüzet az erdőtől távol és
csak a kijelölt helyen szabad gyújtani. Az ilyen kijelölt helyeken el van
takarítva a száraz fű és a száraz levelek és körbe van rakva kövekkel. –
tette hozzá az alacsonyabb rendőr.
-Büntetésül újra kell
ültessétek a fákat.- szólalt meg újból a magasabb rendőr.
Lackó
keményen dolgozott a pénzért, amíg Péter a kórházban volt. Amire Lackó
elég pénzt gyűjtött a csemeték megvásárlásához, addig Péter meggyógyult. Ketten
mentek a csemetekertbe és megvették a csemetéket.
Másnap kora reggel gyorsan
kibújtak az ágyból, felöltöztek és kimentek az erdőbe, hogy elültessék a
frissen vett csemetéket. Miután végeztek a munkával, nagyon megéheztek és
nekiláttak a falatozásnak. Amikor megették és megitták a finomságokat, nem
dobigálták el a csomagolópapírokat, műanyag palackokat, dobozokat, nem
tördelték össze az üdítős üvegeket, hanem összegyűjtötték egy zsákba. Ebbe a
zsákba összeszedték a már eldobigált szemetet is és egy szemetes kukába dobták.
Az erdő újból felfrissült. A fák itták a friss tápanyagot a talajból és már nem
sírtak, hanem különböző hangon muzsikáltak, ahogy fújta a kellemes lágy szellő
a leveleiket.
Zólya Izsák
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)